Lap forrása

[[Category:rendszerindítás]]
{{Sablon:Header|[[Image:Icon-loader.png|64px]]|A Linux-rendszer indítása összetett folyamat. A rendszer számos komponensének kell hiba nélkül együttműködnie. Ez a fejezet az alapul szolgáló irányelveket és az érintett komponenseket tekinti át. A futási szintek és a SUSE sysconfig segítségével történő rendszerkonfigurációját szintén ebben a fejezetben írjuk le.}}
{{TOCright}}
=A Linux rendszerindítási folyamata=
<!--id=sec.boot.proc-->
A Linux rendszerindítási folyamata több szintből áll, amelyek mindegyikét más és más komponens végzi. Az alábbi lista röviden összefoglalja a rendszerindítási folyamatot és bemutatja az érintett fő komponensek jellemzőit.

#'''BIOS'''  A számítógép bekapcsolása után a BIOS inicializálja a képernyőt és billentyűzetet, majd teszteli a fő memóriát. Eddig a pontig a gép még semmilyen tömegtároló eszközhöz nem fért hozzá. Az aktuális dátum és idő, illetve a legfontosabb perifériákra vonatkozó adatok a CMOS-ban (''CMOS Setup'') tárolt értékekből kerülnek betöltésre. Az első merevlemez és annak jellemzőinek felismerése után a BIOS átadja a rendszervezérlést a rendszertöltőnek.
#'''Rendszertöltő'''  Az első merevlemez első 512 bájtos fizikai adatszektora betöltésre kerül a fő memóriába és a szektor elején található ''rendszertöltő'' átveszi az irányítást. A rendszertöltő által végrehajtott parancsok határozzák meg az indítási folyamat további részét. Az első merevlemez első 512  bájtját éppen ezért ''Master Boot Record''-nak (fő rendszertöltő rekord, MBR) hívjuk. A rendszertöltő ezután átadja az irányítást az aktuális operációs rendszernek, ebben az esetben a Linux-kernelnek. A GRUB-bal, a Linux rendszertöltőjével kapcsolatos további információ: [[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A rendszertöltő|A rendszertöltő]].
#'''Kernel és initrd'''  A rendszervezérlés átadásához a rendszertöltő betölti a memóriába a kernelt és a kezdeti memóriaeszközt (initrd). A Linux-kernel lehetővé teszi kis fájlrendszerek RAM-ba töltését és onnan programok futtatását még a tényleges root fájlrendszer felcsatolása előtt. A kernel ezután kicsomagolja az initrd-t és felcsatolja ideiglenes root fájlrendszerként. Az initrd tartalma egy minimális Linux-rendszer, amely egy linuxrc nevű végrehajtható fájlt tartalmaz. Ez a végrehajtható fájl a tényleges root fájlrendszer felcsatolása előtt kerül végrehajtásra. Ha lehetséges, a kernel felszabadítja az initrd által elfoglalt memóriát és a linuxrc sikeres befejeződése után elindítja az init fájlt. Az initrd-vel kapcsolatos további információ: [[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#initrd|initrd]].
#'''linuxrc'''  Ez a program végrehajtja a megfelelő root fájlrendszer felcsatolásához szükséges műveleteket: megfelelő kernelfunkciókat biztosít a használni kívánt fájlrendszerhez, illetve eszköz-illesztőprogramokat a tárolóvezérlőkhöz. A tényleges root fájlrendszer sikeres felcsatolása után a linuxrc leáll és a kernel elindítja az init programot. A linuxrc-vel kapcsolatos további információ: [[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#linuxrc|linuxrc]].
#'''init'''  Az init kezeli a rendszer tényleges indítását; a különböző szinteken különböző funkciókat biztosít. Az init leírása: [[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#Az init program|Az init program]].

==initrd==
<!--id=sec.boot.initrd-->
Az initrd egy kisméretű (jellemzően tömörített) fájlrendszer, amelyet a kernel be tud tölteni a RAM-ba, majd felcsatolja ideiglenes root fájlrendszerként. Egy minimális Linux-környezetet biztosít, amely még a tényleges root fájlrendszer felkapcsolása előtt lehetővé teszi programok végrehajtását. Ez a minimális Linux-környezet BIOS-rutinok segítségével kerül betöltésre a memóriába. Azon kívül, hogy legyen elegendő memória, más speciális hardverkövetelményt nem támaszt. Az initrd-nek mindig biztosítania kell egy linuxrc nevű végrehajtható programot, amelynek hiba nélkül kell befejeződnie.

A tényleges root fájlrendszer felcsatolása és a tényleges operációs rendszer elindítása előtt a kernelnek a root fájlrendszert tartalmazó eszköz eléréséhez szüksége van a megfelelő illesztőprogramokra. Lehet, hogy speciális illesztőprogramokra van szükség bizonyos típusú merevlemez-meghajtók vagy éppen a hálózati fájlrendszer eléréséhez. A kernelnek az initrd fájlrendszerének olvasásához szükséges kódot is tartalmaznia kell. A linuxrc be is töltheti a root fájlrendszerhez szükséges modulokat.

[[Category:rendszerindítás]]Az {{susedoc:command|mkinitrd}} parancsfájllal hozzon létre egy {{susedoc:filename|initrd}}-t. [[SUSE LINUX]] alatt a betöltendő modulokat az {{susedoc:filename|/etc/sysconfig/kernel}} fájlban található {{susedoc:systemitem|INITRD_MODULES}} változó adja meg. [[Category:konfigurációs fájlok]] Telepítés után ez a változó automatikusan beállításra kerül a megfelelő értékre (a telepítés során futó linuxrc elmenti, hogy mely modulok kerültek betöltésre). A modulok az {{susedoc:systemitem|INITRD_MODULES}} változóban megadott megjelenítési sorrendben kerülnek betöltésre. Ez különösen több SCSI-illesztőprogram használata esetén fontos, mivel ellenkező esetben a merevlemezek neve megváltozna. Igazából elegendő lenne betölteni a root fájlrendszer eléréséhez szükséges illesztőprogramokat. Az initrd mindazonáltal betölti a telepítéshez szükséges összes SCSI-illesztőprogramot, mert a későbbi betöltésük problémás lehet.
{{susedoc:Important|Az initrd frissítése|A rendszertöltő ugyanúgy tölti be az initrd-t, mint a kernel. Az initrd frissítése után a GRUB-ot nem kell újratelepíteni, mivel a GRUB indításkor a könyvtárban megkeresi a megfelelő fájlt.}}

==linuxrc==
<!--id=sec.boot.linuxrc-->
A linuxrc fő célja a valódi root fájlrendszer felcsatolásának és elérésének előkészítése. Az aktuális rendszerkonfigurációtól függően a linuxrc felelős az alábbi feladatokért.

;Kernelmodulok betöltése
::A hardverkonfigurációtól függően a számítógép hardverkomponenseinek eléréséhez (a legfontosabb közülük a merevlemez) speciális illesztőprogramokra lehet szükség. A végső root fájlrendszer eléréséhez a kernelnek be kell töltenie a megfelelő fájlrendszer-illesztőprogramokat.
;RAID- és LVM-beállítások kezelése
::Ha a rendszer úgy lett beállítva, hogy a root fájlrendszert a RAID- vagy LVM-köteteken tárolja, akkor a linuxrc beállítja az LVM-et vagy a RAID-et, hogy a root fájlredszer később elérhető legyen. A RAID-del kapcsolatos további információ: [[Dokumentáció/SL9.3/Telepítés/Speciális telepítési eljárások#Szoftveres RAID beállítása|Szoftveres RAID beállítása]]. Az LVM-mel kapcsolatos további információ: [[Dokumentáció/SL9.3/Telepítés/Speciális telepítési eljárások#LVM-konfiguráció|LVM-konfiguráció]].
;Hálózati beállítások
::Ha a rendszer egy hálózaton (NFS-en) keresztül felcsatolt root fájlrendszer használatára lett beállítva, akkor ahhoz, hogy a root fájlrendszer később biztosan elérhető legyen, a linuxrc-nek ellenőriznie kell, hogy be vannak-e töltve és be vannak-e állítva a megfelelő hálózati illesztőprogramok.Amikor a linuxrc a kezdeti rendszerindítás során, a telepítési folyamat részeként kerül meghívásra, akkor a feladatai különböznek a korábban említettektől:

;Telepítési adathordozó megkeresése
::A telepítési folyamat elindításakor a gép a telepítési adathordozóról a [[YaST]] telepítő segítségével betölt egy telepítési kernelt és egy speciális initrd-t. A RAM-fájlrendszerben futó [[YaST]] telepítőnek ismernie kell a telepítési adathordozó tényleges helyét, hogy elérhesse és telepíthesse az operációs rendszert.
;Hardverfelismerés kezdeményezése és a megfelelő kernelmodulok betöltése
::A rendszerindítási folyamat minimális illesztőprogram-készlettel indul (lásd [[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#initrd|initrd]]), amely a legtöbb hardverkonfigurációval használható. A linuxrc elindít egy kezdeti hardverkeresési folyamatot, amely meghatározza a hardverkonfigurációhoz megfelelő illesztőprogramokat. Ezek az értékek később az {{susedoc:filename|/etc/sysconfig/kernel}} fájl {{susedoc:systemitem|INITRD_MODULES}} változójába íródnak a célból, hogy a későbbi rendszerindítási folyamat már egy egyedi initrd-t használhasson. A telepítési folyamat során a linuxrc betölti ezt a modulkészletet.
;A telepítési vagy mentőrendszer betöltése
::A hardver megfelelő felismerése és a megfelelő illesztőprogramok betöltése után a linuxrc elindítja a telepítőrendszert, amely tartalmazza az aktuális [[YaST]] telepítőt, illetve a mentőrendszert.
;A [[YaST]] indítása
::A linuxrc végül elindítja a [[YaST]]-ot, amely elkezdi a csomagok telepítését és a rendszer beállítását.

==További információ==
<!--id=sec.boot.info-->
További információ az {{susedoc:filename|/usr/src/linux/Documentation/ramdisk.txt}} és az {{susedoc:filename|/usr/src/linux/Documentation/initrd.txt}} fájlokban, valamint az initrd(4) és mkinitrd(8) kézikönyvoldalakon (man) található.

=Az init program=
<!--id=sec.boot.init-->
[[Category:init]][[Category:konfigurációs fájlok]][[Category:init]]Az init program az 1-es folyamatszámú folyamat, amely a rendszer megfelelő inicializálásáért felelős. Minden más folyamat az init vagy valamelyik leszármazott folyamatának leszármazottja. Az init tehát speciális szerepet játszik. Közvetlenül a kernel indítja el és nem is hat rá a  9-es szignál, amely normál esetben leállítja a folyamatokat. Minden más programot az init vagy annak egyik leszármazott folyamata indítja el.

Az init központilag kerül beállításra az {{susedoc:filename|/etc/inittab}} fájlban. Itt kerülnek beállításra a ''futási szintek'' is ([[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#Futási szintek|Futási szintek]]). Szintén ez a fájl határozza meg, hogy az egyes szinteken mely szolgáltatások és démonok álljanak rendelkezésre. Az {{susedoc:filename|/etc/inittab}} bejegyzéseitől függően az init számos parancsfájlt lefuttat. Az áttekinthetőség érdekében a parancsfájlok mindegyike az {{susedoc:filename|/etc/init.d}} könyvtárban található. 

A rendszerindítás és -leállítás teljes folyamatát az init tartja karban. E nézőpontból a kernel egy háttérfolyamatnak tekinthető, amelynek feladata az összes folyamat vezérlése és karbantartása, valamint a CPU-idő és a hardverhozzáférés beállítása a többi programtól érkező kéréseknek megfelelően.

=Futási szintek=
<!--id=sec.boot.runlevel-->
[[Category:futási szintek]][[Category:konfigurációs fájlok]]A Linux-rendszerekben a ''futási szintek'' határozzák meg a rendszer elindításának módját és a futó rendszerben rendelkezésre álló szolgáltatásokat. Rendszerindítás után a rendszer az {{susedoc:filename|/etc/inittab}} fájl {{susedoc:literal|initdefault}} sorában megadott módon kerül indításra. Ez általában {{susedoc:literal|3}} vagy {{susedoc:literal|5}}. Lásd: [[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#Futási szintek|A használható futási szintek]]. A futási szint a rendszerindítás közben is megadható (például a rendszerindítási promptnál). Azokat a paramétereket, amelyeket nem közvetlenül a kernel értékel ki, megkapja az init.

A futási szintek működés közbeni módosításához adja ki az {{susedoc:command|init}} parancsot és adja meg argumentumként a megfelelő számot. Ezt csak a rendszeradminisztrátor hajthatja végre. Az {{susedoc:command|init 1}} (vagy {{susedoc:command|shutdown now}}) hatására a rendszer ''egyfelhasználós módba'' vált, amely rendszerkarbantartásra és -adminisztrációra használható. A munka elvégzése után az adminisztrátor az {{susedoc:command|init 3}} parancs segítségével kapcsolhat vissza normál futási szintre, amely elindítja az összes lényeges programot és lehetővé teszi, hogy a normál felhasználók bejelentkezzenek és X grafikus környezet nélkül használják a rendszert. A grafikus környezet – például a GNOME, a KDE vagy egy másik ablakkezelő – használata az {{susedoc:command|init 5}} parancs segítségével engedélyezhető. Az {{susedoc:command|init 0}} vagy a {{susedoc:command|shutdown -h now}} parancs hatására a rendszer leáll. Az {{susedoc:command|init 6}} vagy {{susedoc:command|shutdown -r now}} hatására a rendszer leáll, majd újraindul.

{{susedoc:Important|2-es futási szint egy NFS-en keresztül felcsatolt /usr partícióval|A 2-es futási szintet nem kell használni, ha a rendszer NFS-en keresztül csatolja fel a ''/usr'' partíciót. Az ''/usr'' könyvtár tartalmazza a rendszer megfelelő működéséhez szükséges fontos programokat. Mivel az NFS szolgáltatás a 2-es futási szinten (több helyi felhasználós mód távoli hálózat nélkül) nem elérhető, a rendszer ugyancsak korlátozottá válna.}}



{|style="border:1px solid black;border-collapse:collapse; margin: 0px auto; width:95%"
|+'''Táblázat: A használható futási szintek'''
! style="background:#efefef; border-bottom:1px solid black;" | Futási szint !! style="background:#efefef; border-bottom:1px solid black;" | Leírás
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | 0
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Rendszerleállás
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | S
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Egyfelhasználós mód; a rendszerindítási promptból, csak US billentyűzetkiosztással
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | 1
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Egyfelhasználós mód
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | 2
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Több helyi felhasználós mód távoli hálózat (például NFS) nélkül
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | 3
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Teljes többfelhasználós mód hálózattal
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | 4
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Nem használt
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | 5
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Teljes többfelhasználós mód hálózattal és X képernyőkezelővel – KDM (alapértelmezett), GDM vagy XDM
|-
| 6
| A rendszer újraindítása
|}



Az összes szokásos [[SUSE LINUX]] telepítésben az {{susedoc:literal|5}}-ös futási szint az alapértelmezett beállítás. A felhasználók közvetlenül a grafikus felületen jelentkeznek be. Ha az alapértelmezett futási szint a {{susedoc:literal|3}}, akkor az {{susedoc:literal|5}}-ös szintre váltás előtt az X Window rendszert megfelelően be kell állítani ([[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/Az X Window rendszer|Az X Window rendszer]]). Ha ez megtörtént, akkor az {{susedoc:command|init 5}} parancs kiadásával ellenőrizze, hogy a rendszer megfelelően működik-e. Ha minden a várakozásnak megfelelően működik, akkor a [[YaST]] segítségével az alapértelmezett futási szint {{susedoc:option|5}}-re állítható.
[[Category:konfigurációs fájlok]]
{{susedoc:Warning|Az /etc/inittab fájl módosítása|Ha az ''/etc/inittab'' fájl megsérül, akkor elképzelhető, hogy a rendszer nem megfelelően fog működni. Éppen ezért legyen nagyon körültekintő az ''/etc/inittab'' fájl módosításakor és mindig készítsen biztonsági másolatot az érintetlen változatról. A sérülés kijavításához a rendszerindítási promptnál a kernel neve után próbálja meg beírni az ''<nowiki>init=/bin/sh</nowiki>'' parancsot, hogy közvetlenül a parancsértelmezőbe kerüljön. Ezután a ''mount -o remount,rw /'' parancs segítségével tegye a fájlrendszert írhatóvá, a ''cp'' parancs segítségével pedig cserélje le az ''/etc/inittab'' fájlt az elmentett változatra. A fájlrendszer hibáinak megakadályozása érdekében újraindítás előtt a root fájlrendszert változtassa csak olvashatóra: ''mount -o remount,ro /''.}}

=A futási szint megváltoztatása=
<!--id=sec.boot.runlevelchange-->
[[Category:futási szintek]]A futási szintek módosításakor általában két dolog történik. Először elindulnak az aktuális futási szinthez tartozó leállító parancsfájlok, amelyek bezárják az aktuális futási szint működéséhez szükséges fontos programokat. Majd ezután elindulnak az új futási szint indító parancsfájljai. Itt a legtöbb esetben jónéhány program elindításra kerül. A 3-asról 5-ös szintre módosításkor például az alábbiak történnek:

#Az adminisztrátor ({{susedoc:systemitem|root}}) az {{susedoc:command|init {{susedoc:option|5}}}} parancs kiadásával utasítja az init-et a másik futási szintre váltásra.
#[[Category:konfigurációs fájlok]] Az init megvizsgálja a konfigurációs fájlt ({{susedoc:filename|/etc/inittab}}) és megállapítja, hogy az {{susedoc:filename|/etc/init.d/rc}} fájlt az új futási szint paraméterként megadásával kell elindítani.
#Az {{susedoc:command|rc}} ezután meghívja az aktuális futási szint leállító parancsfájljai közül azokat, amelyekhez az új futási szinten nem tartozik indító parancsfájl. Ebben az esetben ezek az {{susedoc:filename|/etc/init.d/rc3.d}} könyvtárban található parancsfájlok (az előző futási szint a 3-as volt) közül azok, amelyek neve {{susedoc:literal|K}} betűvel kezdődik. A {{susedoc:literal|K}} betű utáni szám határozza meg az indítási sorrendet, ugyanis bizonyos függőségeket figyelembe kell venni.
#Legutoljára pedig elindulnak az új futási szint indító parancsfájljai. A jelen példában ezek az {{susedoc:filename|/etc/init.d/rc5.d}} könyvtárban található, {{susedoc:literal|S}} betűvel kezdődő nevű fájlok. Az indításuk sorrendjére ugyanaz a szabály vonatkozik (az S utáni szám).
Ha ugyanarra a futási szintre vált át, mint az éppen aktuális, akkor az init ellenőrzi az {{susedoc:filename|/etc/inittab}} fájl módosításait, és csupán a módosításoknak megfelelő lépéseket teszi meg (például elindítja a {{susedoc:command|getty}} programot egy másik csatolón).

=Init parancsfájlok=
<!--id=sec.boot.init.skripte-->
[[Category:init]]Az {{susedoc:filename|/etc/init.d}} könyvtárban kétféle parancsfájl található:
;Az init által közvetlenül végrehajtott parancsfájlok
::Ez csak a rendszerindítási folyamat közben, vagy egy azonnali rendszerleállítás kezdeményezésekor áll fenn (áramellátási hiba esetén, vagy ha a felhasználó megnyomja a {{susedoc:keycap|Ctrl}}-{{susedoc:keycap|Alt}}-{{susedoc:keycap|Del}} billentyűkombinációt).IBM [[S/390]] [[Category:S/390]] és [[zSeries]] [[Category:zSeries]] rendszerek esetén csak a rendszerindítási folyamat során vagy egy azonnali rendszerleállítás kezdeményezésekor áll fenn (áramellátási hiba miatt vagy {{susedoc:quote|jelkimaradás}} esetén). E parancsfájlok végrehajtását az {{susedoc:filename|/etc/inittab}} szabályozza.
;Az init által közvetetten végrehajtott parancsfájlok
::Ezek a futási szint módosításakor futnak le, és mindig a {{susedoc:command|/etc/init.d/rc}} fő parancsfájlt hívják meg, amely garantálja az érintett parancsfájlok megfelelő sorrendjét.Az összes parancsfájl a {{susedoc:filename|/etc/init.d}} könyvtárban található. A futási szint módosítására szolgáló parancsfájlok is itt találhatók, de ezek szimbolikus láncokon keresztül kerülnek meghívásra az egyik alkönyvtárból ({{susedoc:filename|/etc/init.d/rc0.d}} - {{susedoc:filename|/etc/init.d/rc6.d}}). Ez csak a jobb átláthatóság érdekében van így, valamint hogy ne duplázódjanak a parancsfájlok, ha több futási szinten is használja őket a rendszer. Mivel minden parancsfájl végrehajtható indítási és leállítási parancsfájlként is, ezeknek a parancsfájloknak meg kell érteniük a {{susedoc:option|start}} és {{susedoc:option|stop}} paramétereket. A parancsfájloknak a {{susedoc:option|restart}}, {{susedoc:option|reload}}, {{susedoc:option|force-reload}} és {{susedoc:option|status}} paraméterekre is reagálniuk kell. Az egyes paraméterek leírása: [[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#Init parancsfájlok|A használható init parancsfájl-paraméterek]]. Az init által közvetlenül futtatott parancsfájlok nem rendelkeznek ilyen hivatkozásokkal. Ezek szükség esetén a futási szinttől függetlenül futnak le.



{|style="border:1px solid black;border-collapse:collapse; margin: 0px auto; width:95%"
|+'''Táblázat: A használható init parancsfájl-paraméterek'''
! style="background:#efefef; border-bottom:1px solid black;" | Paraméter !! style="background:#efefef; border-bottom:1px solid black;" | Leírás
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | <tt>start</tt>
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | A szolgáltatás elindítása. Egy futó szolgáltatás elindítása automatikusan sikeresnek számít.
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | <tt>stop</tt>
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | A szolgáltatás leállítása.
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | <tt>restart</tt>
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Ha a szolgáltatás fut, leállítja, majd újraindítja. Ha nem fut, akkor elindítja.
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | <tt>reload</tt>
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Újratölti a konfigurációt a szolgáltatás leállítása és újraindítása nélkül.
|-
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | <tt>force-reload</tt>
| style="border-bottom:1px dotted grey; padding:2px 2px; 2px; 2px;" | Újratölti a konfigurációt, ha a szolgáltatás támogatja ezt. Ellenkező esetben ugyanúgy viselkedik, mint a <tt>restart</tt> opció.
|-
| <tt>status</tt>
| Megjeleníti a szolgáltatás aktuális állapotát.
|}



A futásiszint-specifikus alkönyvtárban található láncok segítségével a parancsfájlok több futási szinthez is rendelhetők. Csomagok telepítésekor vagy eltávolításakor ezek a hivatkozások az insserv program segítségével adhatók hozzá vagy távolíthatók el (vagy az {{susedoc:filename|/usr/lib/lsb/install_initd}} parancsfájl segítségével, amely szintén ezt a programot hívja meg). Részletes információt erről az insserv(8) kézikönyvoldala (man) tartalmaz. Most pedig az elsőként vagy utolsóként elindított rendszerindító ill. leállító parancsfájlok rövid leírása, valamint a karbantartási parancsfájl rövid bemutatása következik.

;{{susedoc:filename|boot}}
:: A rendszer az init programmal közvetlen elindítása során kerül végrehajtásra. Ez a kiválasztott futási szinttől független és csak egyszer kerül végrehajtásra. Itt kerül felcsatolásra a {{susedoc:filename|proc}} és {{susedoc:filename|pts}} fájlrendszer, illetve aktiválásra a blogd (rendszerindítás-naplózó démon). A rendszer frissítés vagy telepítés utáni első indításakor a kezdeti rendszerkonfiguráció kerül elindításra.

:A boot és rc minden más szolgáltatás előtt indítja el a blogd démont. A blogd fenti parancsfájlok által elindított tevékenységek végrehajtása (például bizonyos parancsfájlok futtatása) után kerül leállításra. A blogd a képernyőkimenetet a {{susedoc:filename|/var/log/boot.msg}} naplófájlba írja, de csak akkor, ha a{{susedoc:filename|/var}} írható-olvasható formában kerül felcsatolásra. Ellenkező esetben a blogd puffereli az adatokat, amíg a {{susedoc:filename|/var}} rendelkezésre nem áll. A blogd-vel kapcsolatos további információ a blogd(8) kézikönyvoldalán (man) található.

:A {{susedoc:filename|boot}} parancsfájl felelős az {{susedoc:filename|/etc/init.d/boot.d}} könyvtárban található, {{susedoc:literal|S}} betűvel kezdődő nevű parancsfájlok elindításáért. Itt kerülnek ellenőrzésre a fájlrendszerek és szükség esetén beállításra a hurokeszközök. A rendszeridő is beállításra kerül. Ha hiba történik a fájlrendszer automatikus ellenőrzése és kijavítása közben, akkor a rendszeradminisztrátor a root jelszó első megadása után közbeavatkozhat. Legutoljára a {{susedoc:command|boot.local}} parancsfájl kerül végrehajtásra.
;{{susedoc:filename|boot.local}}
:: Ebben a fájlban további, a rendszerindításkor, még az adott futási szintre váltás előtt végrehajtandó parancsok adhatók meg. Sok tekintetben hasonlít a DOS-rendszerek {{susedoc:filename|AUTOEXEC.BAT}} fájljához.
;{{susedoc:filename|boot.setup}}
:: Ez a parancsfájl az egyfelhasználós módból bármely másik futási szintre váltáskor kerül végrehajtásra és több olyan alapvető beállításért felelős, mint például a billentyűzetkiosztás vagy a virtuális konzolok inicializálása.
;{{susedoc:filename|halt}}
:: Ez a parancsfájl csak  0-ás (leállás) vagy 6-os (újraindítás) futási szintre váltáskor kerül végrehajtásra. Úgy kerül végrehajtásra, mint {{susedoc:literal|halt}} (leállítás) vagy {{susedoc:literal|reboot}} (újraindítás). A {{susedoc:filename|halt}} meghívási módjától függ, hogy a rendszer leállítása vagy újraindítása történik.
;{{susedoc:filename|rc}}
:: Ez a parancsfájl meghívja az aktuális futási szint megfelelő leállító parancsfájljait és elindítja az újonnan kiválasztott futási szint indító parancsfájljait.

==Init parancsfájlok készítése==
<!--id=sec.boot.init.skripte.add-->
[[Category:init]]Saját parancsfájlok is létrehozhatók és egyszerűen beilleszthetők a fent leírt sémába. Az egyedi parancsfájlok formázásával, elnevezésével és rendszerezésével kapcsolatos információt az LSB-specifikáció, valamint az init(8), init.d(7) és insserv(8) kézikönyvoldalak (man) tartalmaznak. Érdemes megtekinteni a startproc(8) és killproc(8) kézikönyvoldalat (man) is.

{{susedoc:Warning|Saját init parancsfájlok létrehozása|A hibás init parancsfájlok lefagyaszthatják a gépet. Az ilyen parancsfájlokat nagy körültekintéssel szabad csak módosítani, ha lehetséges, szigorú tesztelésnek kitéve a többfelhasználós környezetben. Az init parancsfájlokkal kapcsolatos további hasznos információ: [[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#Futási szintek|Futási szintek]].}}
Ha egy adott programhoz vagy szolgáltatáshoz készít egyéni init parancsfájlt, használja az {{susedoc:filename|/etc/init.d/skeleton}} sablont. Mentse el a fájl egy példányát új néven, majd módosítsa a megfelelő program- és fájlneveket, elérési utakat és egyéb részleteket. A parancsfájl természetesen tovább finomítható, hogy az init eljárás a megfelelő műveleteket indítsa el.

A felső részben látható {{susedoc:literal|INIT INFO}} blokk a parancsfájl kötelező része, és feltétlenül módosítani kell. Lásd: [[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#Init parancsfájlok készítése|Egy minimális INIT INFO blokk]].

{{susedoc:example|Példa:  Egy minimális INIT INFO blokk}}
<pre>### BEGIN INIT INFO
# Provides:          FOO
# Required-Start:    $syslog $remote_fs
# Required-Stop:     $syslog $remote_fs
# Default-Start:     3 5
# Default-Stop:      0 1 2 6
# Description:       Start FOO to allow XY and provide YZ
### END INIT INFO
</pre>

Az {{susedoc:literal|INFO}} első sorában a {{susedoc:literal|Provides:}} rész után adja meg az init parancsfájl által vezérelt program vagy szolgáltatás nevét. A {{susedoc:literal|Required-Start:}} és a {{susedoc:literal|Required-Stop:}} sorokban adja meg azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az adott szolgáltatás elindítása vagy leállítása előtt el kell indítani vagy le kell állítani. Ez az információ később kerül felhasználásra a futásiszint-könyvtárakban található parancsfájlnevek számozásának előállításakor. A {{susedoc:literal|Default-Start:}} és {{susedoc:literal|Default-Stop:}} szakaszban adja meg azokat a futási szinteket, amelyekben a szolgáltatást automatikusan el kell indítani illetve le kell állítani. Végül a {{susedoc:literal|Description:}} részben adja meg a kérdéses szolgáltatás rövid leírását.

A futásiszint-könyvtárak ({{susedoc:filename|/etc/init.d/rc?.d/}}) és az {{susedoc:filename|/etc/init.d/}} könyvtárban található parancsfájlok közötti lánc létrehozásához adja ki az {{susedoc:command|insserv {{susedoc:option|<újparancsfájlnév>}}}} parancsot. Az insserv program kiértékeli az {{susedoc:literal|INIT INFO}} fejlécet és létrehozza a futásszint-könyvtárakban ({{susedoc:filename|/etc/init.d/rc?.d/}}) található parancsfájlok elindításához és leállításához szükséges láncokat . A program a megfelelő indítási és leállítási sorrendre is figyel: az egyes futási szinteken megfelelően számozza a láncok neveit. Ha inkább egy grafikus eszközzel kívánja létrehozni az ilyen láncokat, akkor használja a [[YaST]] által biztosított szerkesztőt ([[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#Rendszerszolgáltatások (futási szintek)|Rendszerszolgáltatások (futási szintek)]]).

Ha az {{susedoc:filename|/etc/init.d/}} könyvtárban már meglévő parancsfájlt kell integrálni egy meglévő futtásiszint-sémába, akkor a futásiszint-könyvtárakban rögtön létrehozhatók a láncok, akár az insserv segítségével, akár a [[YaST]] futásszint-szerkesztőjében a megfelelő szolgáltatás engedélyezésével. A módosítások a következő újraindításkor kerülnek alkalmazásra – az új szolgáltatás automatikusan el fog indulni.

A láncokat ne állítsa be kézzel. Ha az {{susedoc:literal|INFO}} blokkban valami nem jól van megadva, akkor problémák fognak felmerülni az {{susedoc:command|insserv}} parancs későbbi, más szolgáltatásra vonatkozó futtatásakor.

=System Services (Runlevel)=
<!--id=sec.boot.runlevel.edit-->
[[Category:YaST]][[Category:futási szintek]]A [[YaST]]-modul elindítása után megjeleníti a rendelkezésre álló szolgáltatások áttekintő listáját és a szolgáltatások aktuális állapotát – már amennyiben be vannak kapcsolva. Döntse el, hogy a modult {{susedoc:guimenu|Egyszerű módban}} vagy {{susedoc:guimenu|Szakértői módban}} kívánja használni. Az alapértelmezett {{susedoc:guimenu|Egyszerű mód}} a legtöbb célnak megfelelő. A baloldali oszlop a szolgáltatás nevét, a középső az aktuális állapotot, a jobboldali pedig egy rövid leírást jelenít meg. A kiválasztott szolgáltatáshoz az ablak alsó részében egy részletesebb leírás jelenik meg. A szolgáltatás engedélyezéshez a táblázatban válassza azt ki, majd kattintson az {{susedoc:guimenu|Engedélyezés}} menüpontra. A szolgáltatás ugyanezekkel a lépésekkel tiltható le.

[[Image:Susedoc_sl93_yast2_runlevel.jpg|thumb|200px|[[Dokumentáció/SL9.3/Telepítés/Rendszerkonfiguráció a YaST használatával#System Services (Runlevel)|System Services (Runlevel)]]]]
Ha finomabban kívánja szabályozni a futási szinteket, amelyben a szolgáltatás elindításra vagy leállításra kerül, illetve ha az alapértelmezett futási szintet kívánja módosítani, akkor először válassza ki a {{susedoc:guimenu|Szakértői mód}} menüpontot. Ebben a módban a párbeszédablak az alapértelmezett futási szintet ({{susedoc:quote|initdefault}}, az a futási szint, amelyen a rendszer alapértelmezés szerint elindul) jeleníti meg legfelül. Normális esetben a [[SUSE LINUX]] rendszer alapértelmezett futási szintje az  5 (teljes többfelhasználós mód hálózattal és X rendszerrel). Értelmes alternatíva lehet a  3-as futásszint (teljes többfelhasználós mód hálózattal).

A [[YaST]] párbeszédablak segítségével kiválasztható egy másik futási szint, mint új alapértelmezett érték ([[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#Futási szintek|A használható futási szintek]]). Az ablakban lévő táblázat segítségével letilthatók és engedélyezhetők az egyes szolgáltatások és démonok. A táblázat felsorolja a rendelkezésre álló szolgáltatásokat és démonokat, megjeleníti, hogy pillanatnyilag engedélyezve vannak-e a rendszeren, és ha igen, akkor mely futási szintekhez. Ha az egér segítségével kiválasztotta az egyik sort, akkor jelölje meg az azon futási szintek melletti négyzetet ({{susedoc:guimenu|B}}, {{susedoc:guimenu|0}}, {{susedoc:guimenu|1}}, {{susedoc:guimenu|2}}, {{susedoc:guimenu|3}}, {{susedoc:guimenu|5}}, {{susedoc:guimenu|6}} és {{susedoc:guimenu|S}}), amelyeken a kiválasztott szolgáltatást vagy démont futtani kívánja. A  4-es futási szint kezdetben nincs megadva, hogy létre lehessen hozni egy egyedi futási szintet. A táblázatos áttekintés alatt az éppen kiválasztott szolgáltatás vagy démon rövid leírása látható.

Az {{susedoc:guimenu|Indítás/Leállítás/Frissítés}} menüpont segítségével állapítsa meg, hogy a szolgáltatást kell-e aktiválni. A {{susedoc:guimenu|Frissítési állapot...}} menüpont kiválasztásával a rendszer ellenőrzi az aktuális állapotot. A {{susedoc:guimenu|Beállítás/Visszaállítás}} menüpontokkal megadható, hogy a módosítások alkalmazásra kerüljenek-e a rendszeren, vagy a beállítások visszaállításra kerüljenek-e a futásiszint-szerkesztő elindítása előtt érvényes értékekre. A {{susedoc:guimenu|Kész}} gomb megnyomására a program lemezre menti a módosított beállításokat.
{{susedoc:Warning|Futásiszint-beállítások módosítása|A hibás futásiszint-beállítások a rendszert haszálhatatlanná tehetik. A módosítások alkalmazása előtt ismerje meg a következményeket.}}

=A SuSEconfig és az /etc/sysconfig fájl=
<!--id=sec.boot.sysconfig-->
[[Category:beállítás]][[Category:konfigurációs fájlok]]A [[SUSE LINUX]] legfőbb beállításai az {{susedoc:filename|/etc/sysconfig}} könyvtárban található konfigurációs fájlok segítségével adhatók meg. Az {{susedoc:filename|/etc/sysconfig}} könyvtárban lévő egyedi fájlokat csak azok a parancsfájlok olvassák, amelyekhez tartoznak. Ez biztosítja, hogy a hálózati beállításokat például csak a hálózattal kapcsolatos parancsfájlok elemezzék. Sok más konfigurációs fájl is létrehozásra kerül az {{susedoc:filename|/etc/sysconfig}} fájl beállításainak megfelelően. Ezt a feladatot a SuSEconfig hatjtja végre. Ha például módosítja a hálózati konfigurációt, akkor elképzelhető, hogy a SuSEconfig {{susedoc:filename|/etc/host.conf}} fájlt is módosítja, mivel ez a hálózati konfigurációhoz tartozó egyik lényeges fájl.

Ha kézzel módosítja ezeket a fájlokat, akkor a megfelelő helyeken végzett összes szükséges módosítás ellenőrzése érdekében később futtassa a SuSEconfig-ot. Ha a [[YaST]] sysconfig-szerkesztő segítségével módosítja a konfigurációt, akkor az összes módosítás automatikusan alkalmazásra kerül, mivel a [[YaST]] automatikusan elindítja a SuSEconfigot a konfigurációs fájlok szükséges módosításához.

Ez a rendszer újraindítása nélkül lehetővé teszi a konfiguráció leglényegesebb módosításait. Mivel néhány módosítás meglehetősen összetett, a módosítások érvényre juttatásához néhány programot újra kell indítani. A hálózati konfiguráció módosításaihoz például újra kell indítani az érintett hálózati programokat. Ez az {{susedoc:command|rcnetwork stop}} és {{susedoc:command|rcnetwork start}} parancs kiadásával érhető el.

A rendszerkonfiguráció módosításának ajánlott lépései:
*Az {{susedoc:command|init 1}} parancs segítségével tegye a rendszert egyfelhasználós módba (1-es futási szint) .
*Módosítsa a konfigurációs fájlokat. Ez megtehető egy tetszőleges szerkesztővel, vagy a [[YaST]] sysconfig szerkesztőjével ([[Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux-rendszer indítása és beállítása#A YaST sysconfig szerkesztője|A YaST sysconfig szerkesztője]]).
{{susedoc:Warning|A rendszerkonfiguráció kézi módosítása|Ha nem a [[YaST]] segítségével módosítja az ''/etc/sysconfig'' könyvtár konfigurációs fájljait, akkor ellenőrizze, hogy az üres változóértékeket két idézőjel ábrázolja-e ''<nowiki>KEYTABLE=</nowiki>""'' és hogy a szóközt tartalmazó értékek idézőjelek közé vannak-e zárva. A csak egy szóból álló értékek esetén nincs szükség idézőjelre.}}
*Indítsa el a {{susedoc:command|SuSEconfig}}-ot, hogy a módosítások alkalmazásra kerüljenek. Ha a [[YaST]] segítségével módosította a konfigurációs fájlokat, akkor ez automatikusan végrehajtásra kerül.
*Az {{susedoc:command|init 3}} parancs segítségével a rendszert állítsa vissza az előző futási szintre (a {{susedoc:literal|3}} helyébe írja az előző futási szint értékét).Ez az eljárás főként a rendszerszintű beállítások – mint például a hálózati konfiguráció – módosítása esetén lényeges. A kis módosításokhoz nem kell egyfelhasználós módba lépni, bár ez biztosan garantálja, hogy az összes érintett program megfelelő módon újraindul.
{{susedoc:Tip|Automatizált rendszerkonfiguráció beállítása|[[Category:konfigurációs fájlok]] A SuSEconfig által végrehajtott automatikus konfiguráció letiltásához az ''/etc/sysconfig/suseconfig'' fájlban található ''ENABLE_SUSECONFIG'' változót állítsa ''no'' értékre. Ha a SUSE telepítéstámogatást használni kívánja, akkor ne tiltsa le a [[SuSEconfig]]-ot. Az automatikus konfiguráció részlegesen is letiltható.}}

=A YaST sysconfig szerkesztője=
<!--id=sec.boot.sysconfig.edit-->
[[Image:Susedoc_sl93_yast2_sysconfig.jpg|thumb|200px|Rendszerkonfiguráció a sysconfig szerkesztő segítségével]]
[[Category:YaST]]A legfontosabb [[SUSE LINUX]] beállításokat tartalmazó fájlok az {{susedoc:filename|/etc/sysconfig}} könyvtárban találhatók. A sysconfig szerkesztő a lehetséges beállításokat egyszerűen olvasható módon jeleníti meg. Az értékek módosíthatók és később hozzáadhatók a könyvtárban lévő egyedi konfigurációs fájlokhoz. Ezeket általában nem kell kézzel módosítani, mivel ezek a fájlok automatikusan beállításra kerülnek a csomag telepítésekor vagy a szolgáltatás beállításakor.

{{susedoc:Warning|Az /etc/sysconfig/* fájlok módosítása|Tapasztalat és ismeret hiányában ne módosítsa az ''/etc/sysconfig'' könyvtár fájljait. Ez komolyan károsíthatja a rendszert. Az ''/etc/sysconfig'' könyvtárban lévő fájlok egy rövid megjegyzést tartalmaznak minden változóhoz, amelyben leírják a hatásukat.}}

A [[YaST]] sysconfig párbeszédablak három részre van osztva. A párbeszédablak baloldali része a beállítható változók fanézetét jeleníti meg. Egy változó kiválasztásakor a jobboldali rész az aktuális kijelölést és a változó aktuális értékét jeleníti meg. A harmadik ablak röviden leírja a változó célját, lehetséges értékeit, alapértelmezett értékét, valamint a konfigurációs fájlt, amelyből a változók származik. A párbeszédablak arról is szolgáltat információt, hogy a változó módosítása után mely konfigurációs parancsfájl kerül végrehajtásra, és hogy a módosítás eredményeképp mely új szolgáltatás lesz elindítva. A [[YaST]] felszólít a módosítások megerősítésére és értesít arról, hogy mely parancsfájlok kerülnek végrehajtásra, miután a {{susedoc:guimenu|Befejezés}} kiválasztásával kilépett a párbeszédablakból. A kihagyni kívánt szolgáltatásokat és parancsfájlokat is válassza ki, hogy később azok is elindításra kerüljenek.