Lap forrása

=Bevezetés=
A rendszergazdák és a programozók gyakran kívánják korlátozni a hozzáférést a rendszer egyes részeihez, illetve korlátozni az alkalmazások bizonyos funkcióinak használatát. PAM nélkül az alkalmazásokat minden egyes új hitelesítési mechanizmushoz (például LDAP vagy SAMBA) hozzá kell igazítani. Ez a folyamat azonban meglehetősen időigényes és a hibázás esélyét rejti. E hátrányok elkerülésének egyik módja az alkalmazások és a hitelesítési mechanizmusok szétválasztása, és az utóbbi központilag felügyelt modulokba irányítása. Így minden egyes alkalommal, ha egy új hitelesítési séma kerül bevezetésre, elegendő a megfelelő PAM-modult elkészíteni vagy adaptálni.

A PAM mechanizmusát használó programok mindegyikének van egy saját konfigurációs fájlja az {{susedoc:filename|/etc/pam.d/<programnév>}} könyvtárban. Ezek a fájlok határozzák meg a hitelesítéshez használt PAM-modulokat. Létezik továbbá egy globális konfigurációs fájl a legtöbb PAM-modulhoz az {{susedoc:filename|/etc/security}} könyvtárban, amely meghatározza a modulok pontos viselkedését (ilyen például a {{susedoc:filename|pam_env.conf}}, a {{susedoc:filename|pam_pwcheck.conf}}, a {{susedoc:filename|pam_unix2.conf}} és a {{susedoc:filename|time.conf}}). A PAM-modulokat használó alkalmazások ténylegesen egy sor PAM-funkciót hívnak meg, amelyek azután feldolgozzák a különféle konfigurációs fájlokban található adatokat és az eredményt visszaadják a hívó alkalmazásnak.