Dokumentáció/SL9.3/Rendszer/A Linux fájlrendszerei

Icon-fs.png A Linux számos fájlrendszert támogat. Ez a fejezet áttekintést nyújt a legnépszerűbb linuxos fájlrendszerekről, tervezési elveik, előnyeik, valamint az alkalmazási területek bemutatásával. A fejezet kitér arra is, hogyan lehet nagyméretű fájlokat kezelni Linux alatt (LFS, large file support).

Terminológia

metaadatok
A fájlrendszer belső adatstruktúrája, amely biztosítja az adatok megfelelő szervezését és elérését a lemezen. Ha úgy tetszik, az »adatokkal kapcsolatos adatok«. Szinte minden fájlrendszer saját metaadat-struktúrát használ, és ez az egyik fő oka annak, hogy a fájlrendszerek teljesítményjellemzői eltérők. Nagyon fontos, hogy a metaadatok ne sérüljenek, mert ellenkező esetben a fájlrendszerben tárolt adatok elérhetetlenné válhatnak.
inode
Az inode-ok az egyes fájlokkal kapcsolatos információt tartalmaznak: a méretet, a láncok számát, a létrehozás, módosítás és hozzáférés dátumát és idejét, valamint mutatókat azon lemezblokkokra, amelyek a fájltartalmat ténylegesen tárolják.
napló
A fájlrendszerekkel kapcsolatban naplónak nevezzük azt a belső struktúrát a lemezen, amelyben a fájlrendszer tárolja a fájlrendszer metaadatainak módosításait. A naplózás (journaling) lényegesen csökkenti a Linux-rendszer összeomlását követő helyreállás idejét, mivel feleslegessé teszi a korábbi hosszú keresési folyamatot, amely a rendszerindításnál végigvizsgálta a teljes fájlrendszert. Ehelyett csak a naplóban rögzített események kerülnek újra végrehajtásra.

A Linux fő fájlrendszerei

Két vagy három évvel ezelőtt a fájlrendszer kiválasztása egy Linux-rendszerhez nem tartott tovább néhány másodpercnél (vagy Ext2, vagy ReiserFS). A 2.4 és újabb kernelek esetén azonban már sokféle fájlrendszer közül lehet választani. Az alábbiakban áttekintjük a fájlrendszerek alapvető működését és az általuk kínált előnyöket.

Fontos megjegyezni, hogy nincs olyan fájlrendszer, amely tökéletesen megfelelne mindenféle alkalmazáshoz. Minden fájlrendszernek vannak erősségei és gyengéi, amelyeket figyelembe kell venni. Továbbá a legkifinomultabb fájlrendszer sem helyettesíthet egy kidolgozott és átgondolt mentési stratégiát.

Az adatintegritás és adatkonzisztencia kifejezések ebben a fejezetben nem a felhasználói területen lévő adatok (az alkalmazások által a fájlokba írt adatok) konzisztenciájára utalnak. Az adatok konzisztenciájáról magának az alkalmazásnak kell gondoskodnia.

Icon-Important.png Fájlrendszerek beállítása

Hacsak nem jelezzük másképp, a partíciók és fájlrendszerek beállításához és módosításához szükséges lépések a YaST modul segítségével végrehajthatók.

ReiserFS

A 2.4-es kernelkiadás egyik fontos eleme, a ReiserFS fájlrendszer kerneljavításként már a 2.2.x SUSE kernelek, a SUSE LINUX 6.4 változat óta rendelkezésre áll. A ReiserFS-t Hans Reiser és a Namesys fejlesztőcsapat tervezte. Azóta bebizonyította, hogy hatékony alternatívát kínál a régi Ext2-vel szemben. Legfontosabb előnyei: jobb lemezterület-kihasználás, jobb lemezhozzáférési teljesítmény és gyorsabb helyreállás összeomlás után. Van viszont egy kisebb hibája: a ReiserFS nagyon vigyáz a metaadatokra, de az adatokra nem. A ReiserFS következő kiadása már adatnaplózást (a metaadatok és az aktuális adatok is a naplóba íródnak) és sorrendben írást (az írási kérések optimalizálását a merevlemez fejmozgásához) is tartalmazni fog.

A ReiserFS előnyeiről részletesebben:

Jobb lemezterület-kihasználás
A ReiserFS fájlrendszerben az összes adat kiegyensúlyozott B-fastruktúrába van szervezve. A fastruktúra jobban ki tudja használni a lemezterületet, mivel a kis fájlok közvetlenül a B fa levélcsomópontjaiban kerülnek tárolásra, nem pedig egy másik helyen és csak egy mutató mutat a tényleges tárolási helyre. Ezen felül a tárterület nem 1 vagy 4 kilobájtos egységekben kerül lefoglalásra, hanem az adatok pontosan a szükséges méretet foglalják el. Másik előnye az inode-ok dinamikus lefoglalása. Így a rendszer rendkívül rugalmas, szemben például az Ext2-vel, ahol az inode-ok sűrűségét a fájlrendszer létrehozásakor kell megadni.
Jobb lemezhozzáférési teljesítmény
Kis fájlok esetén az adatok és a »stat_data« (inode) információ általában egymás mellett kerül tárolásra. Ez az információ egyetlen lemez I/O-művelettel kiolvasható, azaz csak egy lemezhozzáférés szükséges a kívánt információ lekéréséhez.
Gyors visszaállítás rendszerösszeomlás után
A legutolsó metaadat-módosításokat nyomkövető napló segítségével a fájlrendszer ellenőrzése nagyon nagy fájlrendszerek esetén is csak néhány másodpercet vesz igénybe.
Megbízhatóság adatnaplózás segítségével
A ReiserFS az adatnaplózást és a sorbarendezett adatmódokat is támogatja, hasonló elven, mint ahogy az Ext3-ról szóló részben kifejtésre került (Ext3). Az alapértelmezett mód a data=ordered, amely az adatok és metaadatok integritását egyaránt biztosítja, de naplózást csak a metaadatokhoz használ.

Ext2

Az Ext2 eredete a Linux történetének első napjaira nyúlik vissza. Az eredeti Extended File System 1992 áprilisában készült el és lett beépítve a Linux 0.96c-be. Az Extended File System számos módosításon ment keresztül és Ext2 néven évekig a legnépszerűbb Linux-fájlrendszer volt. A rendkívül rövid helyreállítási idejű naplózó fájlrendszerek megszületése miatt azonban az Ext2 mára ritkán használt.

Az Ext2 előnyeinek rövid összefoglalása segít annak megértésében, hogy miért volt számos Linux-felhasználó kedvenc linuxos fájlrendszere (és néhány esetben miért még mindig az).

Megbízhatóság
Mint az egyik legrégebbi fájlrendszer az Ext2 számos javításon és komoly tesztelésen ment keresztül. Ez lehet annak az oka, amiért az emberek gyakran sziklaszilárdnak nevezik. Rendszerkimaradás után, amikor a fájlrendszer nem szabályosan lett lecsatolva, az e2fsck elkezdi elemezni a fájlrendszer adatait. A metaadatok konzisztens állapotba kerülnek és a függőben lévő fájlok vagy adatblokkok egy kijelölt könyvtárba íródnak (ennek neve lost+found). A naplózó fájlrendszerrel ellentétben az e2fsck a teljes fájlrendszert végigvizsgálja, nemcsak az utoljára módosított metaadatbiteket. Ez lényegesen tovább tart, mint a naplózó fájlrendszer naplóadatainak ellenőrzése. A fájlrendszer méretétől függően az eljárás fél óráig, vagy még sokkal tovább is tarthat. Éppen ezért magas rendelkezésre állást igénylő szerverhez nem ajánlatos Ext2 fájlrendszert választani. Mivel azonban az Ext2 nem tart karban naplót és lényegesen kevesebb memóriát használ, vannak esetek, amikor gyorsabb a többi fájlrendszernél.
Egyszerű frissíthetőség
Az Ext2 kódja jó alapot biztosít, amelyre építve az Ext3 könnyen az egyik legnépszerűbb következő generációs fájlrendszerré válhat. Megbízhatósága és szilárdsága elegánsan párosul a naplózó fájlrendszer előnyeivel.

Ext3

Az Ext3 Stephen Tweedie fejlesztése. Szemben a többi új generációs fájlrendszerrel, az Ext3 nem vadonatúj tervezési elvekre épül, hanem az Ext2-re. A két fájlrendszer szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az Ext3 fájlrendszer egyszerűen ráépíthető egy Ext2 fájlrendszerre. A legfontosabb különbség az Ext2 és Ext3 között, hogy az Ext3 támogatja a naplózást. Röviden összefoglalva, az Ext3-nak három nagy előnye van:
Egyszerű és nagyon megbízható frissítés Ext2-fájlrendszerekről
Mivel az Ext3 az Ext2 kódjára épül, valamint a lemezen lévő formátum és a metaadatok formátuma is egységes, az Ext2-ről Ext3-ra frissítés hihetetlenül egyszerű. A más naplózó fájlrendszerekre – például ReiserFS, JFS vagy XFS fájlrendszerre –, áttéréssel szemben, amely ugyancsak körülményes lehet (a teljes fájlrendszert el kell menteni, majd nulláról létrehozni), az Ext3-ra áttérés néhány perc alatt végrehajtható. Biztonságos is, mivel elképzelhető, hogy a teljes fájlrendszer újbóli létrehozása nem működik hibátlanul. A meglévő, előbb-utóbb naplózó fájlrendszerre frissítendő Ext2-rendszerek számát figyelembe véve könnyű kitalálni, hogy miért fontos az Ext3 számos rendszeradminisztrátor számára. Az Ext3 Ext2-re visszaállítása a frissítéshez hasonlóan egyszerű. Az Ext3 fájlrendszert egyszerűen le kell kapcsolni, majd újra fel kell kapcsolni Ext2 fájlrendszerként.
Megbízhatóság és teljesítmény
Több más naplózó fájlrendszer »csak metaadatokat« naplóz. Ez azt jelenti, hogy a metaadatok mindig konzisztens állapotban maradnak, de a fájlrendszerben tárolt adatokra ugyanez nem feltétlenül igaz. Az Ext3 a metaadatokra és az adatokra is vigyáz. Ennek mértéke szabályozható. Maximális biztonságot az Ext3 data=journal módba állítása nyújt (adatintegritás), de a metaadatok és adatok együttes naplózása a rendszert nagyon lelassíthatja. Viszonylag új megközelítés a data=ordered mód használata, amely az adatok és metaadatok integritását egyaránt biztosítja, de csak a metaadatokat naplózza. A fájlrendszer-illesztőprogram összegyűjti az egy metaadat-frissítéshez tartozó összes adatblokkot. Ezek az adatblokkok a metaadatok frissítése előtt a lemezre íródnak. Ennek eredményeképp a metaadatok és adatok konzisztenciája egyaránt megmarad, a teljesítmény romlása nélkül. A harmadik lehetőség a data=writeback mód, amely módban az adatok a fő fájlrendszerre íródnak, miután a metaadatok a naplóba kerültek. Teljesítmény szempontjából általában ez a legjobb választás. Így azonban előfordulhat, hogy egy rendszerösszeomlást követően a visszaállításkor régi adatok jelennek meg a fájlokban a belső fájlrendszer-integritás fenntartása mellett. Ha a rendszergazda nem állítja át, akkor az Ext3 alapértelmezés szerint data=ordered módban működik.

Ext2 átalakítása Ext3 fájlrendszerré

Az Ext2 fájrendsze Ext3-ra átalakítása két különálló lépésből áll:

A napló létrehozása
Jelentkezzen be root felhasználóként és futtassa le a tune2fs -j parancsot. Ez létrehozza az Ext3 naplót az alapértelmezett paraméterekkel. Annak eldöntéséhez, hogy a naplónak mekkorának kell lennie és hol kell elhelyezkednie, futtassa a tune2fs -J parancsot a kívánt naplózási opciókkal együtt (size= és device=). A tune2fs programmal kapcsolatos további információ a kézikönyvoldalon található (tune2fs(8)).
A fájlrendszertípus megadása az /etc/fstab fájlban
Annak biztosításához, hogy az Ext3 fájlrendszert valóban Ext3-nak lássa a rendszer, a megfelelő partíció rendszertípusát át kell írni ext2-ről ext3-ra az /etc/fstab fájlban. A módosítások a következő újraindítás után lépnek érvényre.
Ext3 használata a gyökérkönyvtárhoz
Ha a gyökér fájlrendszert Ext3 partícióként kívánja indítani, akkor az initrd fájlban adja meg az ext3 és jbd modulokat is. Ehhez módosítsa az /etc/sysconfig/kernel fájlt, hogy az INITRD_MODULES alatt tartalmazza a két modult, majd hajtsa végre az mkinitrd parancsot.

Reiser4

A 2.6 kernel kiadása után a naplózó fájlrendszerek családjához egy újabb tag csatlakozott: a Reiser4. A Reiser4 alapvetően különbözik elődjétől, a ReiserFS-től (3.6 verzió). Bevezeti a bővítőmodulok fogalmát a rendszer funkcionalitásának kiterjesztése érdekében, valamint finomabban részletezett biztonsági elveket alkalmaz.
Finom felosztású biztonság
A Reiser4 tervezésénél a fejlesztők hangsúlyt fektettek a biztonság szempontjából lényeges funkciók megvalósítására. A Reiser4 ezért eleve egy sor dedikált biztonsági bővítőmodullal együtt érkezik. A legfontosabb a fájl »elemek« fogalmának a bevezetése. Jelenleg a fájlok elérése fájlonként kerül szabályozásra. Ha van egy több felhasználóhoz, csoporthoz vagy alkalmazáshoz kapcsolódó nagy fájl, akkor a hozzáférési jogokat igen általánosan lehet csak meghatározni, hogy egy érintett fél se maradjon ki. A Reiser4 használata esetén az ilyen fájlok kisebb részekre (»elemekre«) oszthatók. A felhasználói jogok minden elemhez és felhasználóhoz külön beállíthatók, ezáltal a fájlbiztonság felügyelete sokkal kifinomultabb lehet. Kiváló példa az /etc/passwd fájl. Eddig csak a root felhasználó olvashatta és módosíthatta ezt a fájlt, a nem root felhasználók csak olvashatták. A Reiser4 elem fogalma segítségével ez a fájl szétbontható elemek halmazára (felhasználónként egy elem) és megoldható, hogy a felhasználók vagy alkalmazások a saját adataikat módosíthassák, de más felhasználó adataihoz ne férjenek hozzá. Ez a megoldás javítja mind a biztonságot, mind a rugalmasságot.
Kiterjeszthetőség bővítőmodulokon keresztül
A fájlrendszerek által használt számos fájlrendszer- és külső funkció a Reiser4-ben bővítőmodulokként jelenik meg. Ezek a bővítőmodulok egyszerűen hozzáadhatók az alaprendszerhez. Nem kell többé újrafordítani a kernelt ahhoz, hogy új funkciókkal bővítsük a fájlrendszert, és a merevlemezt sem kell újraformázni.
Jobb fájlrendszer-elrendezés késleltetett lefoglalással
Az XFS-hez hasonlóan a Reiser4 is támogatja a késleltett lefoglalást. Lásd: XFS. A késleltett lefoglalás alkalmazása (még a metaadatok esetén is) jobb átfogó elrendezést biztosít.

JFS

A JFS-t – a naplózó fájlrendszert (Journaling File System) – az IBM tervezte. A JFS Linux átiratának első béta-változata 2000 nyarán jutott el a Linux-közösséghez. Az 1.0.0 változat 2001-ben került kiadásra. A JFS kifejezetten a nagy átviteli kapacitású szerverkörnyezetek igényeihez lett kialakítva, ahol a teljesítmény a legfontosabb cél. Lévén teljesen 64 bites fájlrendszer, a JFS egyaránt támogatja a nagy fájlok és partíciók használatát – egy újabb ok a szerverkörnyezetben történő alkalmazásra.

A JFS közelebbi megvizsgálásakor kiderül, hogy a fájlrendszer miért jó választás a Linux-szerverekhez:

Hatékony naplózás
A JFS szintén »csak metaadat« elvű megközelítést használ. Az átfogó ellenőrzés helyett csak a legutolsó fájlrendszer-műveletek által előállított metaadat-módosítások kerülnek ellenőrzésre, ami jelentős időt takarít meg a helyreállításnál. A több egyidejű naplóbejegyzést igénylő, egyidejű műveletek egy csoportba foghatók össze. Ez nagyban csökkenti a fájlrendszernek a több írási műveletből eredő teljesítményveszteségét.
Hatékony könyvtárszervezés
A JFS két különböző könyvtárszervezési módot alkalmaz. Kis könyvtárak esetén a könyvtár tartalma közvetlenül az inode-ban tárolható. Nagy könyvtárak esetén B-fastruktúrát használ, amely nagyban megkönnyíti a könyvtárkezelést.
Jobb helykihasználás a dinamikus inode-lefoglalás révén
Ext2 esetén előre meg kell adni az inode-ok (a felügyeleti adatok által elfoglalt terület) sűrűségét, ez viszont korlátozza a fájlrendszer fájljainak és könyvtárainak maximális számát. A JFS esetében nem kell semmit számolgatni – a JFS dinamikusan foglalja le az inode-területet és felszabadítja, ha a továbbiakban már nincs rá szükség.

XFS

Az eredetileg az IRIX operációs rendszerhez tervezett XFS fejlesztését az SGI az 1990-es évek elején kezdte meg. Az XFS mögötti elképzelés egy olyan nagy teljesítményű 64 bites naplózó fájlrendszer létrehozása volt, amely a mai extrém feldolgozási igényeknek is megfelel. Az XFS kiválóan kezeli a nagy fájlokat és jól működik csúcsminőségű hardveren is. Azonban még az XFS-nek is van hátránya. A ReiserFS-hez hasonlóan az XFS is nagy gondot fordít a metaadatok integritására, de az adatok integritására már kevesebbet.

Az XFS fő funkcióinak áttekintéséből kiderül, hogy miért erős versenytársa más naplózó fájlrendszereknek a felsőkategóriás számítástechnikában.

Kiváló méretezhetőség allokációs csoportok használatával
Az XFS fájlrendszer létrehozásakor a fájlrendszer alapjául szolgáló blokkeszköz nyolc vagy több egyenlő méretű lineáris részre van osztva. Ezeket allokációs csoportoknak hívjuk. Minden allokációs csoport maga kezeli a saját inode-jait és szabad lemezterületét. Az allokációs csoportok gyakorlatilag afféle fájlrendszeren belüli fájlrendszerek. Mivel az allokációs csoportok egymástól függetlenek, a kernel egyszerre többet is megcímezhet. Ez a funkció a lelke az XFS jó méretezhetőségének. A független allokációs csoportok alapelve jól illeszkedik a többprocesszoros rendszerek igényeihez is.
Nagy teljesítmény a lemezterület hatékony kezelésével
A szabad területet és inode-okat az allokációs csoportokon belül B-fák kezelik. A B-fák használata nagyban hozzájárul az XFS jó teljesítményéhez és méretezhetőségéhez. Az XFS késleltetett lefoglalást használ. A lefoglalást a folyamat két részre osztásával kezeli. A függőben lévő tranzakciót RAM-ban tárolja, és a szükséges mennyiségű terület lefoglalásra kerül. Az XFS továbbra sem dönti el, hogy az adatokat pontosan hol kell tárolni (már ami a fájlrendszer konkrét blokkjait illeti). Ez a döntés az utolsó lehetséges pillanatig késleltetve van. Lehet, hogy lesz olyan nagyon rövid életű, ideiglenes adat, amelyik sosem kerül a lemezre, mivel megszűnik, mire az XFS eldönti, hogy valójában hova is kellene elmenteni. Ezáltal az XFS javítja a teljesítményt és csökkenti a fájlrendszer töredezettségét. Mivel azonban a késleltetett lefoglalás kevesebb írási eseményt eredményez, mint más fájlrendszerek, valószínű, hogy az írás közbeni rendszerösszeomlás utáni adatvesztés súlyosabb.
Előzetes foglalás a fájlrendszer-töredezettség elkerülése érdekében
Az adatok fájlrendszerre írása előtt az XFS fenntartja (előre lefoglalja) a fájlhoz szükséges szabad területet. Ezáltal a fájlrendszer töredezettsége nagyban csökken. A teljesítmény javul, mert a fájl tartalma nem oszlik szét a teljes fájlrendszeren.

Néhány további támogatott fájlrendszer

A A Linux fájlrendszertípusai összefoglalja a Linux által támogatott egyéb fájlrendszereket. Ezek támogatásának célja főként a kompatibilitás, illetve a különböző adathordozókkal és idegen operációs rendszerekkel való adatcsere biztosítása.


Táblázat: A Linux fájlrendszertípusai
cramfs Tömörített ROM fájlrendszer: Tömörített, csak olvasható fájlrendszer ROM-okhoz.
hpfs Nagy teljesítményű fájlrendszer: Az IBM OS/2 szabványos fájlrendszere – csak írásvédett módban támogatott.
iso9660 CD-ROM-okon használt szabványos fájlrendszer.
minix Ez a fájlrendszer elvileg egyetemi operációsrendszer-projektekből származik, és ez volt a Linuxon használt első fájlrendszer. Manapság hajlékonylemezek fájlrendszereként használják.
msdos A fat fájlrendszert eredetileg DOS alatt használták. Ma már más operációs rendszerek is alkalmazzák.
ncpfs A Novell NetWare-kötetek hálózaton keresztüli felkapcsolására szolgáló fájlrendszer.
nfs Hálózati fájlrendszer (Network File System): Az adatok a hálózat bármely gépén tárolhatók és a hálózaton keresztül elérhetővé tehetők.
smbfs A Server Message Block protokollt elsősorban a Windows különböző verziói használják a hálózaton keresztüli fájlelérés megvalósításához.
sysv SCO UNIX, Xenix és Coherent (kereskedelmi UNIX-rendszerek PC-khez) alatt használt fájlrendszer.
ufs BSD, SunOS és NeXTstep alatt használt fájlrendszer. Csak írásvédett módban támogatott.
umsdos UNIX MSDOS-os (UNIX on MSDOS): A szokványos fat fájlrendszert bővíti ki: speciális fájlok létrehozásával eléri a UNIX funkcionalitását (jogosultságok, láncok, hosszú fájlnevek).
vfat Virtuális FAT (Virtual FAT): A fat fájlrendszer kiterjesztése (támogatja a hosszú fájlneveket).
ntfs Windows NT fájlrendszer, csak olvasható.


Nagy fájlok támogatása (LFS) Linux alatt

A Linux eredetileg maximum 2 GB-os fájlok használatát támogatta. Ez elég is volt a multimédia robbanásszerű elterjedéséig, illetve addig , amíg senki nem akart hatalmas adatbázisokat kezelni Linux alatt. Mivel a Linux egyre nagyobb szerepet kapott, mint szerver, a kernel és C függvénytár módosításra került, hogy támogassa a 2 gigabájtnál nagyobb fájlméreteket is, feltéve, hogy az alkalmazások a megfelelő új felületeket használják. Mára majdnem az összes fájlrendszer lehetővé teszi a nagy fájlok használatát a robosztus feldolgozási feladatokhoz. Egy rövid áttekintés a Linux-fájlok és -fájlrendszerek jelenlegi korlátairól: A fájlrendszerek maximális mérete (lemezformátum).


Táblázat: A fájlrendszerek maximális mérete (lemezformátum)
Fájlrendszer Fájlméret (bájt) Fájlrendszer mérete (bájt)
Ext2 vagy Ext3 (1 kB blokkméret) 234 (16 GB) 241 (2 TB)
Ext2 vagy Ext3 (2 kB blokkméret) 238 (256 GB) 243 (8 TB)
Ext2 vagy Ext3 (4 kB blokkméret) 241 (2 TB) 244 (16 TB)
Ext2 vagy Ext3 (8 kB blokkméret) (8 kilobájtos lapokat használó rendszerek, például az Alpha) 246 (64 TB) 245 (32 TB)
ReiserFS v3 246 (64 GB) 245 (32 TB)
XFS 263 (8 EB) 263 (8 EB)
JFS (512 bájtos blokkméret) 263 (8 EB) 249 (512 TB)
JFS (4 kilobájtos blokkméret) 263 (8 EB) 252 (4 PB)
NFSv2 (kliensoldal) 231 (2 GB) 263 (8 EB)
NFSv2 (kliensoldal) 263 (8 EB) 263 (8 EB)


Icon-Important.png A Linux-kernel korlátai

A A fájlrendszerek maximális mérete (lemezformátum) a lemezformátum korlátozásait írja le. A 2.6 kernel saját korlátozásokat tartalmaz az általa kezelt fájlok és fájlrendszerek méretére nézve. Ezek az alábbiak:

Fájlméret
A 32 bites rendszereken a fájlok mérete nem haladhatja meg a 2 terabájtot (2 bájt).
Fájlrendszer mérete
A fájlrendszerek maximum 2 bájt méretűek lehetnek. Ezek a korlátok azonban a jelenleg rendelkezésre álló hardver lehetőségein messze túlmutatnak.


További információ

A fent leírt fájlrendszer-projektek saját honlapot tartanak fenn, amelyen levelezési listák, további dokumentáció és GYIK-dokumentumok találhatók.

Az IBM developerWorks webhelyén található egy, a Linux-fájlrendszerekkel kapcsolatos átfogó, többrészes ismertető: http://www-106.ibm.com/developerworks/library/l-fs.html. A Linux különböző naplózó fájlrendszereinek összehasonlításáról Juan I. Santos Florido írt cikket a Linuxgazette-ben: http://www.linuxgazette.com/issue55/florido.html. A nagy fájlok Linux alatti használatával kapcsolatban Andreas Jaeger LFS webhelye tartalmaz alapos elemzést: http://www.suse.de/~aj/linux_lfs.html.