Dokumentáció/CLP10/Alapok/1.fejezet
Tartalomjegyzék
A Linux története
A Linux közeli kapcsolatban áll a UNIX operációs rendszerekkel. A Linux történetének megértéséhez a következő ismeretek szükségesek:
A UNIX kialakulása
Az 1960-as évek végen a legtöbb operációs rendszert a kötegelt műveletek feldolgozására tervezték. Ha valaki egy programot akart lefuttatni, akkor egy köteg lyukkártyát kellett az olvasóeszközbe helyezni és megvárni, hogy az eredmények megjelenjenek a nyomtatón. Ha valamilyen hiba volt a programban, vagy ha az eredmény nem a megfelelő volt, akkor újra kellett írni a programot a lyukkártyákon és újra várni lehetett az eredményre. Ezek az eljárások hosszú ideig tartottak és nem voltak hatékonyak, így a számítógép-fejlesztők olyan megoldást kerestek, ahol felhasználók párhuzamosan tudtak dolgozni a rendszeren.
A MULTICS volt az egyik legelső olyan rendszer, amely megfelelt ezen elvárásoknak. Annak ellenére, hogy a kommunikáció működött a számítógéppel, a teljesítmény nagyban függött a végrehajtandó műveletektől, valamint nehézkes volt működtetni.
1969-ben az egyik MULTICS-fejlesztő, Ken Thompson elkezdett dolgozni egy operációs rendszeren, amely attól eltekintve, hogy dialógusorientált volt, jól kezelhető és áttekinthető strukturális felépítéssel rendelkezett. Az első UNIX-verzió assemblerben, a gépi kódhoz legközelebb álló programozási nyelven készült el. Később, annak érdekében, hogy a kód gépfüggetlen legyen, Dennis Ritchie a UNIX operációs rendszert újraírta C nyelven.
Mivel a Bell Laboratories, amely az AT&T leányvállalata, a dokumentációt és teljes forráskódot költségáron az egyetemek rendelkezésére bocsátotta, a rendszer meglehetősen gyorsan elterjedt. A rendszer egyszerű működése, a forráskód megléte és a relatívan könnyen portolhatóság számos felhasználót és céget sarkalt arra, hogy részt vegyenek a fejlesztésben, így funkciógazdagsága rohamosan bővült.
Ugyanebben az időben számos kereskedelmi UNIX is napvilágot látott, olyan cégektől, mint az IBM, DEC és HP, valamint a BSD UNIX, amelyet a Kaliforniai Egyetem fejlesztettek Berkeley-ben.
1983-ban az AT&T az egyik leányvállalatán, az USL-en keresztül a UNIX System V operációs rendszert, „a szabványos UNIX rendszer”-ként hozták kereskedelmi forgalomba. Ennek következtében a UNIX licencelése nagymértékben megváltozott, egyéb dolgok mellett megalapozva ezzel az elhúzódó jogi vitákat a BSD-vel. Ezzel egy időben a UNIX-forgalmazók között zajló végtelennek tűnő vita megakadályozta a UNIX operációs rendszercsaládok szabványosítását.
A modern UNIX operációs rendszerek a mai napig két részre oszlanak, vagy System V-ra vagy inkább a BSD-re hasonlítanak, de egyik rendszerre sem mondható, hogy csak az egyik vagy csak a másikból építkezik.
A Linux azonban megpróbálta mindkettőből a legjobbat kihozni.
Mivel a Linux C nyelven íródott, ezért számtalan hardverplatformon elérhető. Ezek közül néhány:
- Intel/AMD 32-bit
- Intel/AMD 64-bit
- PowerPC (Macintosh, RS/6000)
- SPARC (Sun)
- IBM pSeries
- IBM zSeries (S/390)
A Linux fejlesztése
1991 tavaszán egy finn egyetemista, Linus Benedict Torvalds elkezdett fejleszteni egy UNIX-szerű operációs rendszert. Néhány hónappal később elkészült egy nyílt forrású, kezdetleges kernellel, amelyet a minix hírcsoportban.
Linux Torvalds a Linux kernel forráskódját a GPL (GNU General Public License) licenc alatt adta ki. A GPL lehetővé teszi, hogy bárki olvashassa és módosíthassa a forráskódot, valamint kötelezővé teszi, hogy minden módosítás ugyancsak nyílt forrású legyen.
A Linux fejlesztése hihetetlenül gyorsan népes fejlesztői csoportból álló projektté vált, de a Linux kernel fejlesztését továbbra is Linus Torvalds koordinálta, minden módosítást kizárólag ő hagyott jóvá.
A kernel a következő feladatokat látja el:
- be- és kimenetvezérlés,
- eszközvezérlés,
- folyamatkezelés és
- fájlkezelés.
Ez egyéb rendszerkomponenseket, mint a héjprogramokat, hálózati programokat és a kernel nem Intel-architektúrára történő implementációját más emberek és csoportok végzik.
A SUSE Linux és a SUSE Linux Enterprise Server közötti különbségek
A SUSE Linux Enterprise Server 10 a SUSE Linux 10.1 disztribúcióra épül. A két verzió megjelenése között eltelt idő intenzív teszteléssel és javításokkal telik, amelyek növelik a rendszer biztonságát és stabilitását. Ezen felül a SUSE Linux Enterprise Server olyan funkciókat is tartalmaz, amelyet az openSUSE (10.2-es verziótól ezen a disztribúció neve) későbbi változataiban jelenhetnek meg.
A következő ábrán látható a nyílt forráskód, a SUSE Linux/openSUSE és a SUSE Linux Enterprise Server közötti kapcsolat.
A SUSE Linux Enterprise Server 10 kevesebb csomagot tartalmaz (kb. 1000), mint a SUSE Linux/openSUSE disztribúció (kb. 3500). A legtöbb csomag, amely eltávolításra kerül, azok munkaállomás környezetekben használatosak.
Kizárólag a SUSE Linux Enterprise Server-hez adnak ki tanúsítványokat a független hardver- és szoftvergyártók.
A többfelhasználós környezet
A UNIX egyik célja az volt, hogy egy időben több felhasználó is tudjon az adott rendszeren dolgozni (multiuser). Mivel a különböző felhasználók különböző programokat akarnak egy időben futtatni, ezért ezeket a programokat egyszerre kellett futtatni (multitask). Annak ellenére, hogy egyetlen processzoron is megvalósítható ez az elképzelés, több program párhuzamos futtatása azonban csak több processzoros környezetben lehetséges.
Azonban egyetlen processzoron is előnyökkel jár ez a megoldás, hiszen amíg az egyik folyamat be- és kimeneti információkra vár, addig egy másik folyamat szabadon futhat.
A UNIX az un. preemptive multitask megoldást használja, amelynek a lényege, hogy minden folyamatnak egy maximális időkeret áll rendelkezésre a feladat elvégzéséhez. Amikor az idő letelt, az operációs rendszer átadja a processzort egy másik folyamatnak.
Más operációs rendszerek (mint a MAC OS X elődei) nem ilyen elven működnek. Ehelyett a folyamatnak kellett felszabadítani a processzort, mielőtt a másik folyamat megkezdte a működést. Így előfordulhatott, hogy egyetlen folyamat lefogta a processzort és nem adta át más folyamatnak, ezzel blokkolva az egész rendszert.
Az operációs rendszer szabályozza az erőforrások (merevlemez, szalagos egységek, interfészek) elérését. Amennyiben a folyamatok versenyeznek pl. a szalagos egység eléréséért, akkor is csak egyetlen folyamat kap hozzáférést, a többi elutasítja.
Ez a vezérlő eljárás rendkívül komplex és nincs olyan operációs rendszer, amely egy ideális megoldást valósítana meg. A klasszikus probléma, hogy kettő vagy több folyamat ugyanazt az erőforrást kívánja használni.
A probléma a következőképpen írható le:
- Az A folyamatnak szüksége van az 1. és 2. erőforráshoz.
- A B folyamatnak szüksége van a 2. és 1. erőforráshoz.
- Az A folyamat megkapta a jogot az 1. erőforráshoz és vár a 2. erőforrásra, miközben a B erőforrás már megkapta a 2. erőforrást és vár az 1. erőforrásra. Amennyiben ez a két folyamat vár a szükséges erőforrásra, semmi sem fog történni. Ezt nevezik deadlock-nak.
Egyszerű SUSE Linux Enterprise Server 10 telepítés
Követelmények
A SUSE Linux Enterprise Server 10 alaptelepítésének előfeltételei a következők:
- Minimális rendszerkövetelmények:
- 256 MB RAM
- 500 MB szabad terület a merevlemezen a szoftverhez
- 500 MB szabad terület a merevlemezen a felhasználó adatokhoz
- Javasolt rendszerkövetelmények:
- 512 MB – 3 GB RAM
- 4 GB szabad terület a merevlemez
- hálózati csatolók
A SUSE Linux Enterprise Server 10 telepítését követően, néhány rendszerbeállítást nehéz megváltoztatni. Ahhoz, hogy meggyőződjön arról, hogy felkészült egy SUSE Linux Enterprise Server 10 telepítéséhez, a következőkkel kell tisztában lennie:
- Hardverkompatibilitás. A SUSE Linux Enterprise Server 10 a legtöbb enterprise kategóriás kiszolgálóhardvert támogatja, néhány hordozható számítógép azonban nem biztos, hogy kompatibilis. A hardverkompatibilitás ellenőrzéséhez használja a következő weboldalt:
- Fájlrendszer típusa. A SUSE Linux Enterprise Server 10 különböző fájlrendszereket támogat. Győződjön meg arról, hogy a felhasználásnak megfelelő fájlrendszert választott ki. Az alapértelmezett fájlrendszer a „Reiser”, amely megfelelő választás számos esetben. Erről bővebben a 3072-es könyvben olvashat.
- Particionálási sémák. Amennyiben a tradicionális particionálás mellett dönt (és nem a virtuális partíciók használata mellett), győződjön meg arról telepítés előtt, hogy megfelelően megtervezte-e a partíciók számát és azok méretét.
- Telepítést követően a partíciók méretének megváltoztatása lehetséges, de bizonyos esetekben nehézségekbe ütközik.
- Ugyancsak egyszerűbb a szoftveres RAID vagy a logikai kötetek (LVM) telepítés közben beállítása. Ez különösen igaz a root fájlrendszerre.
- Szoftverek kiválasztása. Annak ellenére, hogy a telepítést követően is van lehetőség további szoftvercsomagok telepítésére, mégis egyszerűbb és gyorsabb megoldás a telepítés során kiválasztani a szükséges komponenseket
Telepítési módok
Amikor a telepítő DVD-ről elindítja a számítógépet, a rendszerbetöltő képernyője jelenik meg.
Amennyiben nem választ a menüből 20 másodpercen belül, akkor a lista első eleme kerül automatikusan kiválasztásra (Boot from Hard Disk – Rendszerindítás merevlemezről). A visszaszámlálás leállításához nyomjon meg egy gombot a billentyűzeten.
A rendszerbetöltőn a legfontosabb választási lehetőségek a következők:
- Rendszerindítás merevlemezről: Elindítja a merevlemezre telepített operációs rendszert.
- Telepítés: Elindítja a telepítést.
- Telepítés – ACPI támogatás nélkül: Néhány régebbi számítógép nem rendelkezik ACPI energiagazdálkodással (Advanced Configuration and Power Interface). Ezzel a telepítési opcióval letiltásra kerül ez a funkció.
- Telepítés – Local APIC támogatás nélkül: Az ACPI-alapú (Advanced Programmable Interrupt Controller) rendszereknél minden CPU-ban található ún. core és local APIC. A local APIC végzi a CPU-specifikus megszakítások kezelését. Ezzel a telepítési móddal letiltásra kerül a local APIC funkció.
- Telepítés – Biztonságos beállításokkal: Néhány régebbi számítógép nem rendelkezik semmilyen energiagazdálkodási rendszerrel vagy merevlemez-gyorsítással. Amennyiben valamilyen probléma merül fel a telepítés során célszerű megpróbálni ezt a telepítési módot.
- Mentőrendszer: Egy minimális funkcionalitású (grafikus felhasználói felületet nélkülöző) indul el a DVD-ről, amelynek segítségével a telepítési problémákat lehet orvosolni.
- Memóriateszt: a memória fizikai hibáinak kiszűrésére szolgáló eszköz indul el.
Bármelyik lehetőség kiválasztását követően, az Enter gomb lenyomása után a telepítőprogram, a YaST indul el.
Az F1 billentyű lenyomásával egy helyzetérzékeny menü jelenik meg, amelyben a kurzornyilakkal és az Enter gombbal lehet az oldalok között navigálni, az Esc gombbal pedig kilépni.
Rendszerindítási paramétereket az azonos nevű szövegmezőben lehet megadni.
Az F2 billentyűvel a rendszerbetöltő és a telepítés nyelve állítható be.
A telepítés során használt képernyőfelbontás az F3 gomb segítségével állítható be.
Alaptelepítés
Első lépésben a YaST-ban a telepítés nyelvét kell kiválasztani.
Folytatáshoz nyomja meg a Következő gombot.
A telepítés megkezdése előtt jóvá kell hagyni a licencmegállapodást. Ehhez válassza ki az „Igen, elfogadom a licencmegállapodást” majd nyomja meg a Következő gombot.
Amennyiben a számítógépen már van egy Linux operációs rendszer, a Telepítési mód feliratú ablak jelenik meg.
- Új telepítés: figyelmen kívül hagyja a merevlemezen található operációs rendszert.
- Frissítés: a merevlemezen található Linux operációs rendszert frissíti (csak akkor lehet kiválasztani, ha a telepítő talált a merevlemezen Linux operációs rendszert)
- Egyéb beállítások:
- A telepített rendszer javítása: ha a merevlemezen sérült a Linux-rendszer, ezzel a beállítással megpróbálhatja automatikusan kijavítani a hibákat.
- A telepített rendszer indítása: amennyiben a merevlemezen egy olyan Linux-rendszer található, amely nem indul, ezzel a beállítással megpróbálhatja automatikusan kijavítani az indítással kapcsolatos hibákat.
Licencmegállapodás
Telepítés módja
Időzóna beállítása
A Következő gomb megnyomása után az időzónát és a hardverórát lehet beállítani. A rendszeren használni kívánt időzóna kiválasztásához először jelölje ki a Régiót, majd az Időzóna mezőben a megfelelő időzónát és országot.
A Hardveróra beállítása mezőben adja meg, hogy a gép helyi időt vagy UTC-időt használ. A legtöbb olyan számítógép, amelyiken más (például Microsoft) operációs rendszer is van telepítve, helyi időt használ. A csak linuxos gépeken általában UTC-időre van állítva a hardveróra. Ha a hardveróra UTC-időre van állítva, akkor a rendszer képes automatikusan átállni a normál időről nyári időre és vissza.\n
Amennyiben az idő nem pontos, a Módosítás részben beállíthatja.
Ezt követően a YaST áttekintést ad az eddig végzett beállításokról és javaslatokat tesz a telepítéssel kapcsolatban. Amennyiben a megjelenített beállítások megfelelőek, a telepítés megkezdéséhez kattintson az Elfogadás gombra.
A felajánlott beállítások két különböző oldalon tekintehtők meg. Az Áttekintés fülön egy szükebb, a Szakértői fülön pedig egy részletesebb beállítás található. Az Áttekintés részben az alábbi részek jelennek meg:
- Billentyűzetkiosztás
- Partícionálás
- Szoftver
- Nyelv
Ha változtatni szeretne a felajánlott beállításokon, kattintson bármely főcímre, vagy válasszon alul a Változtatás... menüből.
Telepítési beállítások
Telepítés jóváhagyása
Telepítés jóváhagyása
Csomagok telepítése
Időzóna beállítása
Időzóna beállítása
Időzóna beállítása
Időzóna beállítása
Időzóna beállítása
Időzóna beállítása
Időzóna beállítása
Időzóna beállítása
Időzóna beállítása
Időzóna beállítása
